Passzívháznak nevezzük az olyan alacsony energiafelhasználású épületet, amelyben a szokásos aktív fűtés és hűtés nélkül is egész évben biztosítható a megfelelő belső klíma. A téma jelentőségét ma, amikor az energiahordozók ára egyre emelkedik, a magas széndioxid-kibocsátás pedig globális klímaváltozással fenyeget, nem kell hangsúlyoznunk. Az energiafelhasználás jelenlegi megoszlásáról, a fenntartható és energiatudatos építés lehetőségeiről dr. Lányi Erzsébet, a BME Épületszerkezettani Tanszékének adjunktusa, helyettes tanszékvezetője beszélt a konferencián.

A passzívház-technológia Nyugat-Európában már egyáltalán nem csupán akadémiai körökben terjedő utópia, egyre több megépült példa bizonyítja a működöképességét – mondta el előadásában dr. Wolfgang Feist professzor, a darmstadti Passivhaus Institut megalapítója, a passzívházelmélet megalkotója. Kívülről nem látszik egy épületen, hogy passzívház és belül sincsenek rendkívüli technikai bravúrok, csupán már régről ismert megoldások. Öt elem alkalmazása feltétlenül fontos, ezek:

- a nálunk eddig megszokotthoz képest extrém vastag (20-40 centiméteres) hőszigetelés,
- a hőhidak lehető legnagyobb mértékű csökkentése,
- a speciális üvegezésű, háromrétegű nyílászárók,
- a légtömörség és-
a hővisszanyerős szellőzés.

Ezt a technológiát felújításoknál is lehet alkalmazni, egy 1919-ben épült nürnbergi épület rekonstrukciójánál például 87 százalékos energiafelhasználási nyereséget értek el ily módon.

A passzívházas építés nemcsak építészeti és épületgépészeti kérdés, hanem mindig komoly gazdaságossági kalkulációknak is kell történniük, hiszen ez a fajta építési mód a hagyományoshoz képest többletbefektetést igényel, ami viszont hosszú távon - az energiamegtakarítás révén - megtérül. Például a hőszigetelés vastagságának tervezésekor is meg lehet találni az ideális értéket, a vastagság növelésével együtt növekvő anyagár- és energiamegtakarítás egymással szemben álló tényezői közötti optimumot. A passzívház Nyugat-Európában az építtetőjének megtakarítást hoz, a Feist professzor által bemutatott példaszámítás szerint az adott épületnél 30 évre kalkulálva 714 euro évenkénti megtakarítás volt elérhető a minimális energiafelhasználás által, valamint abból adódóan, hogy a passzívházas – az adott példában 15 ezer euro pluszköltséget jelentő – beruházásokat a német kormány pénzügyi támogatásban is részesíti.

A passzívház alapelemeit komplexen, rendszerelvűen kell alkalmazni, egy-egy elem elhagyása súlyos problémákat okozhat. Így például jellemző hiba napjainkban, hogy az épületet légtömören, de hőhidakkal és a szellőztetés megoldása nélkül kivitelezik, ami aztán penészesedéshez vezet. A háromszoros üvegezésű passzívház-ablakokkal pedig elkerülhető az ablaküvegeken lecsapódó pára sajnos szintén ismerős jelensége, ugyanis a felületi hőmérsékletük mindig meghaladja a kritikus 16 °C fokot.

Nagyobb épületek, így például többlakásos lakóházak vagy irodaépületek is épülnek passzívházként, ezzel a módszerrel egy, az eddigiekben egy családi ház kifűtésére alkalmas kazán egy egész minisztérium ellátására is alkalmas.

Sariri-Baffia Enikő, Németországban élő és – kezdetben a Passzívház Intézetben, majd saját tervező- és mérnökirodájában – dolgozó építőmérnök a passzívházak méretezési és minősítési eljárását és az ezekhez kidolgozott számítógépes csomagot ismertette.
A passzívházaknak három alapkritériumnak kell eleget tenniük:

- a fűtési (és hűtési) energiaigényük négyzetméterenként legfeljebb 15 kWh/év lehet,
- a légtömörségük maximális értéke 0,6 h-1 (50 Pa nyomáskülönbség esetén),
- a primerenergia-igényük megengedhető felső értéke négyzetméterenként 120 kWh/év.

Ezek mellett ajánlott, hogy a fűtési terhelés ne legyen nagyobb 10 W/m2-nél és a nyári 25°C feletti túlhevülés 10 %-nál.
A méretezési eljárást tartalmazó passzívháztervező csomag hamarosan magyarul is megjelenik. Ez egy nyitott Excel program, jelenleg 39 egymással összefüggő munkalappal, amelyeken el lehet végezni a hőmérleg, a hőátadó felületek U értékeinek, a fűtési teljesítménynek, az árnyékolás és a hőhidak hatásának, a szellőzési hőveszteségnek, a nyári felhevülés mértékének, a hűtés, a használati melegvíz és a háztartási áram energiaigényének számításait, valamint a prímerenergiaigény kalkulációját.

A minősítési eljárás során elsősorban a tervezést vizsgálják; ellenőrzik, hogy az épület a tervek alapján megfelel-e a passzívházakat érintő kötelező feltételeknek. Ehhez be kell nyújtani az építészeti és a gépészeti tervdokumentációt, valamint a kitöltött számítógépes munkalapokat, az építőanyagok és az épületelemek minőségi bizonylatait, a légtömörségre vonatkozó adatokat. A kivitelezést tulajdonképpen nem ellenőrzik, az építésvezető felel azért, hogy az épület a terveknek megfelelően készült-e el. Az esetleges változtatásokat be kell nyújtani. A kész épülettel kapcsolatban a nyomásteszt (Blower-Door teszt) mérési és a szellőzés üzembehelyezési protokollját kell mellékelni, ezen kívül fotókat.

Ausztriában a hőszigetelőanyag-gyártók érdekképviseleti szervezetet hoztak létre, ennek keretében közösen dolgoznak azon, hogy bővítsék a hőszigetelések piacát, hálózatot építsenek és kedvezőbb kormányzati hátteret teremtsenek. Lobbiznak a politikusok és a hatóságok megnyeréséért, emellett igyekeznek megszólítani az újságírókat, a szakértőket, a véleményformáló embereket is. Az építészek és a kivitelezők információkkal való ellátására oktatási koncepciót dolgoztak ki. Tevékenységük eredményeként sikerült elérniük az építési szabályzatok és támogatások módosítását, Ausztriában elindult az úgynevezett „klima:aktiv” program. Franz Roland Jany, a szervezet ügyvezetője felhívta a figyelmet arra, hogy minden bizonnyal Magyarországon is hasonló népszerűsítő tevékenységre lesz szükség. Fel kell számolni a bizonytalanságot az emberekben azzal kapcsolatban, hogy valójában tényleg működőképes lehet-e egy passzívház.

A passzívház egyik alapvető eleme a nagyon jó minőségű, háromrétegű üvegezésű ablak. Magán az ablakszerkezeten kívül azonban nagyon sok múlik a megfelelő beépítésen is, nem mindegy, hogy a falszerkezet vastagságán belül hová helyezzük el a nyílászárókat, és hogy hogyan alakítjuk ki a fal és az ablak kapcsolatát - mutatta be csomóponti rajzok sorozatán keresztül Franz Freundorfer faipari mérnök, aki maga is tervez és - saját üzemében - gyárt faablakokat passzívházakhoz. 1995 óta tíz új konstrukcióval jelent meg a piacon, amelyek közül hármat Európa-szabadalom véd. Az ablak, amely régebben a legnagyobb hőveszteséget okozta, ma a passzív szoláris fűtés része; ahhoz, hogy a felületi hőmérséklete megfelelő legyen, nem kell alatta fűtőtestet elhelyezni.

Az épületgépészeti kérdésekről Michael Schalk gépészmérnök, passzívház-specialista beszélt. A három legfontosabb elem ebből a szempontból a hővisszanyerés szellőztetéskor, a hőnyereség növelése a benapozás optimalizálásával és az extrém energiahatékonyságú gépészet. Hagyományos épületeknél a hőveszteség 20 százaléka adódik a szellőztetésből, a passzívházaknál – a sokkal jobb hőszigetelés miatt – ez az érték 70 %-ra emelkedik, tehát elkerülhetetlen a hővisszanyerős szellőztetés. Egy passzív elven megépített családi ház fűtéséhez elég egy hajszárító teljesítménye, ezért a gépészeti tervezés igen nagy pontosságot igényel, százalékos arányban még 1 kW-os különbség is óriási eltérést jelenthet.

Az energiatakarékosságnak és így a passzívházak kérdéskörének társadalmi, szociológiai vonatkozásai is vannak. Az energiaárak növekedését az alacsony jövedelműek szenvedik meg leginkább, tehát a passzívházas építést nem csak luxusberuházásoknál, hanem a szociális lakásépítésnél vagy a panelházak felújításánál is alkalmazni kellene – mondta dr. Uwe Wullkopf közgazdász, a német kormány lakás- és várostervezési, energiapolitikai tanácsadója. Nemzeti stratégiát kell kidolgozni, megfelelő jogszabályokkal, támogatásokkal, az energiafelhasználás megadóztatásával, tájékoztató kampányokkal, kutatási-fejlesztési támogatási rendszerrel. Meg kell győzni a befektetőket és a hitelező bankokat is, ami pontos előzetes kalkulációkkal lehetséges. Hosszú távra és nagyléptékben kell gondolkodni, minden tényezőt figyelembe véve elemzéseket készíteni, az építési mód megválasztása ugyanis például azt is befolyásolja, hogy mi lesz a most üresen álló lakások sorsa, vagy hogy hogyan alakul az adott ingatlan értéke. Az Építési és Környezeti Intézet igazgatója egy konkrét, megvalósult példát is bemutatott: egy hatvanas években épült bérházat úgy újítottak fel, hogy közben a lakóknak sem kellett kiköltözniük. Kívülről szerelték fel a szellőzőrendszert, a falakat 30, a tetőt 50 centiméteres hőszigeteléssel látták el. A lakók félelmét attól, hogy a téli napokon túl hideg lesz a lakásban, fűtőablakok beépítésével oszlatták el.

A német és az osztrák példát követve 2007-ben hazánkban is megalakult a Passzívház Szövetség, amelynek célja az információk publikálása és a megfelelő gazdasági, jogi és társadalmi környezet kialakítása. Debreczy Zoltán, a testület alapító tagja és elnöke több előnyét is felsorolta a passzívházas technológiának. Ilyen például a jobb lég- és hőkomfort, valamint az alacsonyabb zajszint.

A folyamatos gépi szellőztetés által – mivel a levegő szűrőn keresztül érkezik a helyiségbe – az allergén pollenektől és a por túlnyomó részétől megtisztított levegőt nyerünk. Télen nem áramlik ránk hideg, nyáron pedig túl meleg levegő, a légsebesség észrevétlen (kisebb 0,1 m/s-nál). Az elszívott levegővel együtt távoznak az esetleges kellemetlen szagok, a káros anyagok (például az egyes bútorokban előforduló benzol, formaldehid), a biológiai aeroszolok (baktériumok, vírusok, penészgomba-spórák) és a pára. (Egy négytagú család párakibocsátása naponta 6-10 liter; a páratartalom csökkentése a penészesedés elkerülése miatt nagyon fontos.)

A hőkomfort alapja az, hogy a hőmérséklet-különbségek a lakáson belül 3,5 °C-nál kisebbek, a legnagyobb különbség az ablakfelületeken jelentkezik, a falfelületek pedig legfeljebb 1 °C-kal hidegebbek a helyiség léghőmérsékleténél. A fej- és a bokamagasságban mért léghőmérsékletek között 2 °C lehet a különbség.

A passzívházas építési mód ma Magyarországon 20-30 százalékos többletberuházást igényel, viszont az ilyen épületek 80-90 %-kal kevesebb energiát fogyasztanak. A légtömör kivitel miatt ezek az épületek kevésbé erodálódnak, hosszabb életűek. Valószínű az is, hogy az építési szabványok egyre szigorodni fognak, 10-20 év múlva a passzívház-előírások válhatnak általános normává, tehát már most érdemes ezek szerint építkezni, hogy az ingatlan a jövőben is piacképes legyen.

Nemzetgazdasági szempontból megfontolandó, hogy az energiahordozók külföldről történő megvásárlása az ország számára nem sok pozitívumot jelent, a pénzt ilyen módon gyakorlatilag elégetjük, míg az energiahatékonyság növelésébe fektetett összegek hosszú távon megtakarítást hoznak, és a tervezők, a fejlesztők, a kivitelezők számára munkalehetőséget teremtenek.

Szekér László építész, a MÉSZ Megújuló források az épített környezetben elnevezésű munkacsoportjának vezetője a magyarországi helyzetet foglalta össze. Hangsúlyozta: a természetet nem legyőzni kell, hanem alkalmazkodni hozzá. Nem elég az épületben gondolkodni, óriási jelentősége van városaink szerkezetének is, az úthálózatnak, a településszerkezet centralizált vagy decentralizált mivoltának.
A hazai lakásállomány az energiafogyasztásunk 43 százalékát használja el, ennek háromnegyed része a körülbelül 3,5 millió rossz vagy nagyon rossz állapotú családi házra és lakásra megy el.

A passzívházak építészettörténeti előzményének tekinthetjük Frank Lloyd Wright 1938-ban épült Solar Hemicycle épületét, amely passzívan hasznosítja a napsugárzást, északról földtakarás által védetten. Az üvegipar fejlődése, az először Angliában megépült télikertek, üvegházak hozták magukkal az üvegházhatás felismerését.

A magyar népi építészet ösztönösen, illetve minden bizonnyal a hétköznapi tapasztalatok alapján már tudta mindazt, amit ma tudományos vizsgálatok, mérések révén ismerünk fel. Az Olgyay fivéreknek a negyvenes években elvégzett vizsgálatai a mérsékelt övi klímára ideálisnak a téglalap alakú, egyik hosszoldalával délre tájolt épületet találták, vagyis ugyanazt az épülettípust, amelyet magyar népi lakóházként jól ismerünk. A tornác, a szeres településszerkezet, a helyi építőanyagok használata mind olyan elemek, amelyeket mostanában tudományos alapon fedezünk fel újra.

A magyar műépítészetben is – példa erre többek között egy Lechner Ödön által tervezett télikert - megvannak a passzívház előzményei, majd a nyolcvanas években elindult a passzív szolár építészetnek nevezett irányzat, a Szász János által tervezett pécsi napházzal és Kuba Gellért épületeivel.

A magyarországi klíma egyik jellemzője a meleg nyár, ilyenkor előfordulhatnak időszakok, amikor a hőmérséklet éjjel sem csökken 26°C alá. Ebből következik a hagyományos masszív építési mód, fontos a hőtárolás és az árnyékolás. A hazai adottságok között még feltétlenül megemlítendő az ország gazdagsága termálvizekben.

Ami pedig a gazdasági klímát illeti, erre jellemző a forráshiány, a túlszabályozottság, a bürokrácia. Az épületállományunkat meghatározza a panellakások magas aránya. A passzívházak elterjedését egyelőre akadályozza, hogy nincsenek erre vonatkozó előírások vagy szabványok, az épületenergetikai szabályozás túlzottan megengedő (Nyugat-Európában a megengedett U érték 0,16-0,39 között van), az ingatlanfejlesztők a profitmaximalizálásban érdekeltek, a hatósági engedélyezési eljárás bonyolult és bürokratikus. Az irodaházaknál a függönyfal divatja lett szinte egyeduralkodó, ezenkívül pszichológiai tényezők is szerepet játszanak: az emberek idegenkednek a gépi szellőzéstől és hihetetlennek tartják, hogy hagyományos fűtés nélkül is meg lehet oldani a téli hónapokat.

Problémák sorát vetik fel a panelházak is, amelyek a felújítás szempontjából építészetileg is és a sok tulajdonos miatt is rengeteg kötöttséget jelentenek. Ugyanakkor nem lehetetlen a korszerű felújításuk, ennek bizonyítására dr. Csoknyai Tamás, a BME Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszékének adjunktusa mutatta be a dunaújvárosi Solanova projekt példáját. Itt hőszigetelték a homlokzatokat, a tetőt, a pincefödémet; dupla, illetve beépített árnyékolós tripla üvegezésű ablakokat építettek be, hővisszanyerős szellőzési rendszert alakítottak ki, és napkollektorokat is felszereltek az épületre. Mindezek eredményeképpen – bár a négyzetméterenkénti fűtési energiaigény meghaladja a passzívház szigorú előírását - 85 százalékos energiamegtakarítást értek el. Három fűtési idényen van már túl az épület, a lakók túlnyomó része nagyon elégedett az eredménnyel. A havi fűtési költségek 2-3000 Ft-ra estek le.

A passzívház nagyon érzékeny rendszer, nem mindegy, hogyan használják (például az árnyékolókat), egy többlakásos épületnél pedig még az is befolyásolhatja a dolgokat, hogy a szomszéd hogyan „üzemelteti” a saját lakását.

A Solanova projektet – amely egy EU keretprogram támogatásával valósult meg – szociológiai és ökológiai kutatások is megelőzték, ezek szerint a panel lakótelepek kezelésére a hasonló felújítások lennének a legmegfelelőbbek, mert gazdaságosabb megoldást nyújtanak, mint a bontás. Fontos azt is megemlíteni, hogy a dunaújvárosi panelház addig egymással nem nagyon kommunikáló lakóiból a projekt alatt példaértékű lakóközösség alakult ki, akik a ház átadását közösen, pezsgőbontással ünnepelték a zöldtetőn, a későbbiekben pedig összefogtak a környék parkosítására.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Klímavédelmi és Energia Osztályának vezetője, Feiler József ismertette a magyar kormányzati szervek eddig meghozott intézkedéseit és terveit a témával kapcsolatban. A 2007. évi LX. törvény foglalkozik a kiotói egyezmény végrehajtásával és a nemzeti éghajlatváltozási stratégia kidolgozásával, amelynek keretében két éves programokat fogalmaznak meg. Úgynevezett Zöld Beruházási Rendszer bevezetését tervezik, amelyhez a költségvetés ugyan nem tud támogatási összegeket biztosítani, de a finanszírozás megoldható lenne a kiotói kvóta eladásából. 2008. január elsejétől a jogi háttér megvan ennek a rendszernek a működtetéséhez, már csak a kvótaeladást kell megoldani, amihez a széndioxid-kibocsátás csökkenésének minden esetben mérhetőnek, bizonyíthatónak kell lenni (az ISO szabványok szerint). (További információk: klima.kvvm.hu).

A passzívházépítés jelenlegi helyzetéről, tapasztalatairól osztrák részről Erwin Schwarzmüller és Fritz Oettl, német részről pedig Dietmar Herklotz építészek beszéltek. Ezekben az országokban a kormányzatok komolyan támogatják az energiatudatos építést, megoldott a házak minősítése, kategóriákba sorolása. A passzívházak száma Ausztriában a kezdeti néhány bemutatóépület után exponenciálisan nő, ma körülbelül kétezer ilyen ház van az országban. A szakemberek hangsúlyozták, hogy ennél az épülettípusnál az építész és a szaktervezők – elsősorban az épületgépész tervezők – szokásosnál is szorosabb együttműködésére van szükség, mégpedig már a tervezés kezdeti, koncepcionális lépéseitől.

Magyarországon minősített passzívház még nem épült, a környező országokhoz képest is elmaradásban vagyunk. Így az első magyar passzívház konferencián a passzívház követelményeit teljesítő magyar példát nem láthattunk, szemben a tavaly Brno-ban megrendezett cseh konferenciával, ahol – ahogy azt dr. Csoknyai Tamás elmondta – a benyújtott 80-100 előadási anyag nyolcvan százalékának megvalósult cseh vagy szlovák passzívház volt a témája. Ugyanakkor a budapesti konferencia előadói úgy prognosztizálják, hogy az elmúlt néhány évben lezajlott európai áttörés itthon is meg fog történni a közeljövőben.

Forrás: www.fmportal.hu